Rafás bácsi
Rafás Máté, már az ötvenes évek végén tiszteletbeli halász volt, utolsó, híres tagja a levitézlett bokornak. Szigetszentmártonban lakott, új házát már évek óta építgette a szigetszentmártoni parton, de a vakolás sehogy sem akart befejeződni.
Napjait megosztotta a kikötő mellett épült Halászcsárda és a csárdával szemben zöldellő apró szigetecske között. Saját ladikján billegett által a szigetre, ott olyan festői, öreg, évszázados kunyhója volt, tele halász-szerszámokkal, hálókkal, csáklyákkal, hogy Hermann Ottó halászati könyvének is becsületére vált volna. Hatalmas hársak őrizték a meghitt tanyát, afféle kis erdőcske volt a sziget, egyetlen öreg lakóházzal Máté bácsi szomszédságában.
Máté bácsinak – ez afféle nyugdíj és tisztelet jele volt – negyven varsát volt szabad az apró sziget még apróbb öblébe kitennie, s csak pontyot volt szabad fognia. Amit fogott, megette a feleségével, avagy a feleség – végtelenül kedves nénike – eladta Szigetszentmártonban régi vevőinek.
Rafás Máté bácsit ‘ismerték zsiliptől zsilipig, őt valóban halászdinasztia sarjaként lehetett tisztelni. Talán már Árpád apáink bejövetelekor itt tanyázott valamelyik első Rafás.
Sokat ült és beszélgettünk a mindig népes, népszerű csárda előtt, a vízpartra tett asztalok valamelyikén sörözve. Érdemes volt vele diskurálni, hiszen tengerész múltja volt: az első világháborút az osztrák–magyar haditengerészet két legnagyobb hajóján szolgálta végig, a Szent Istvánon és a Viribus Unitisen. Végül nyolc évnyi szolgálat után a Zrínyi elnevezésű hajóról szerelt le.
A parti sörhivatalban nagyon kedvelték Őt fiatalok s vének. Minden arra haladó megvendégelte egy korsó sörrel, gyakran egy-két óra alatt úgy körbe volt rakva söröskriglikkel az öregúr, mintha legénybúcsúját tartotta volna. Nem kellett félteni, be is nyakalta mind becsületesen.
A kis szigetnek nevet a közvélemény adott: róla nevezték el. Valaki azonban, – teljes befolyásával – elvetődött csónakom a szigetre, megtetszett neki, tekintélye volt, nyaralót épített Rafás bácsi szomszédságába.
Aztán érkezett dereglyéken az építési, anyag csőstül. Rafás bácsi hirtelen egy nyüzsgő telep közepébe ágyazódott. Kinézték. Rafás bácsi nemsokára el is szunnyadt. Végképp. Kis háza összedőlt, már helye is másé. Az utolsó halász búcsúzott el vele. Tiszteletbeli halászként temették el. De lásd! Rafás bácsinak örök élete lett: a Ráckevei Duna-ág legújabb vízi-térképén egy picike zöld folt mellett ott virít a név: Rafás-sziget. Hivatalosan.